Mit tanít nekünk Alice az önismeretről a csodaországi utazása során?

Mi az értelem a nagy katyvasz mögött?

Az Alice Csodaországban és az Alice Tükörországban művek igazán nem az egyszerűségről híresek. Megosztóak, vagy nagyon szeretik vagy nagyon nem. Vagy értik, érzik, vagy egy összevisszaságnak látják. Ha viszont sikerül elvonatkoztatnunk, sok értelmet és bölcsességet találhatunk a sorok között. Többek között az önismeretről is. Ezért is választottam ezt a könyvet, mivel (elsőre kissé furcsának tűnhet) tökéletesen beleillik a januári kihívás témájába, az önismereti, önfejlesztést segítő könyvekbe. image0.jpeg

 

Nézzünk hát néhány idézetet a könyvekből és, hogy mit jelentenek számomra, mit adnak hozzá az önismeretemhez.

1. "Ha nem tudod hová mész, oda bármilyen úton eljuthatsz."

Alicehez hasonlóan mi is csak úgy fedezhetjük fel azt, hogy miben tudunk kiteljesedni, ha minél több lehetőséget megragadunk, kipróbálunk. Ha útközben zsákutcába, vagy rossz ösvényre is jutunk az sem jelent problémát, hiszen az utazás során sok mindenre rádöbbenhetünk magunkkal kapcsolatban. Gondoljunk csak a főszereplőre: a saját világában szerzett tapasztalatait nem igazán tudta hasznosítani Csodaországban, ezért interakcióba lépett a környezetével, amely során új oldalait ismerte meg önmagának.

2. "Ne akarj másnak látszani, mint aminek látszol, mert ha annak akarsz látszani, aminek látszol, akkor nem annak látszol, aminek látszani akarnál."

Fontos megemlíteni, hogy Carroll matematikus volt, így a műveit is rejtvényekkel tűzdeli tele. Az én szememben ennek az idézetnek a jelentése: légy aki vagy és ne akarj más lenni, hisz az már nem te lennél. Világos, nem?

3. "De a tegnapi dolgokról nem is beszélek, mert tegnap még nem az voltam, aki ma vagyok."

Alice kisebb identitásválságba került miután többször megnőtt, majd összezsugorodott. Sokan tudunk ezzel az érzéssel azonosulni (na nem a zsugorodással-növekedéssel), hanem a Ki is vagyok én? kérdéssel. Nem azok, akik tegnap- és mennyire igaz ez! Hiszen folyamatosan változunk mi is és a környezetünk is. Fontos észben tartani, hogy az, hogy változunk egy teljesen normális folyamat.

4. "Ha nem ütnéd mindenbe az orrodat, hidd el, a földgolyó sokkal gyorsabban forogna."

Sajnos a pletykálkodás, a mások életébe való beleszólás, mondhatni, az emberi természet részévé vált. Viszont, ha a saját dolgunkkal foglalkozunk, akkor a "földgolyó gyorsabban forogna"- az idő hatékonyabban, nyugodtabban telne, olyan tevékenységekkel, amiket szívünkből szeretünk, így azt éreznénk, hogy felgyorsult. Mi az a tevékenység , amely boldoggá tesz? Egy újabb önismereti kérdés, amelyen érdemes elgondolkozni.

5." Itt mindenki bolond. Én is bolond vagyok. Te is bolond vagy."

Bár a bolond szó nem feltétlenül pozitív értelemben ugrik be először, mégis lehet az. A könyvben ez egyértelműen a kreativitásra, életszeretetre utal. Valamint arra, hogy semmi gond nincs azzal, ha valaki "nem normális"- nem áll be a sorba. Fontos, hogy felvállaljuk azt, akik vagyunk (gondoljunk csak a szereplőkre: egyikőjük sem akart megfelelni senkinek, büszkék voltak arra akik, a hibáikkal együtt), ne akarjunk másoknak megfelelni és, ha valami számunkra nem ad pluszt, értéket, akkor mások kedvéért nem kell belemennünk.

A könyvben számos egyéb filozófiai kérdés fellelhető, de talán ezek azok, amik többször előjönnek: az idő, önmagunk felvállalása, önmagunk megtalálása, megalkotása. Valószínűleg az írót is ezek foglalkoztatták leginkább. Elgondolkodhatunk olvasás közben azon, hogy hogyan tudott valaki kitalálni egy ilyen zűrzavaros világot, úgy, hogy abban megleljük az értelmet is.

Carrollt olykor olyan erős migréngörcsök gyötörték, hogy az már hallucinációba fordult. Nagy valószínűséggel ez hatott a történeteire, ellenben azzal a feltételezéssel, hogy tudatmódosító szerek hatása alatt állt. Ez a tünetegyüttes az Ailce Csodaországban-szindróma nevet viseli, amely során a beteg képzavaroktól, hallucinációktól, az érzékelés megváltoztatásától szenved (Todd-szindrómának is szokták nevezni).

Érdekes, hogy az író a "betegségét" alkotásba tudta átfordítani és ezzel mennyit adott a világnak. Az Alice Csodaországban című művet egyáltalán nem tartom gyermekkönyvnek, sokkal inkább önismereti olvasmánynak. Ha ebből a szemszögből olvassuk rengeteget adhat hozzánk.

Remélem kedvet kaptatok a könyv elolvasásához! Ha szeretnétek írjátok meg kommentben a véleményeteket róla.