A januári havi téma az önfejlesztés, önismeret. Egyértelmű volt, hogy ezt választom, hiszen az első hónap (sokakkal együtt) nekem is a tervezésről, célok felállításáról szól. Az önismeret pedig egy igen fontos alappillére rengeteg mindennek- mondhatni magának az életnek is. Ahhoz, hogy kellő ismerettel rendelkezzünk a témában egy 10+1 kérdésből álló "interjút" készítettem Bene Katica képzésben lévő családterapeutával, a Pszichopakk Instagram oldal tulajdonosával. Merüljünk el együtt önmagunk megismerésének rejtelmeiben és remélhetőleg ez a cikk segíteni fogja az ezen a szövevényes úton való elindulást. 

1. Mit is jelent az önismeret?

Az egyszerűsített válasz, önmagunk megismerésének folyamata. Azaz, mindenképp egy folyamatról és nem egy állapotról van szó. Persze korántsem olyan egyszerű az “ismerd meg önmagad” folyamata, mint amennyire elkoptatottá vált a használata. Nem beszélve arról, hogy bár sejtjük, mit jelent, sokszor pontos fogalmak híján vagyunk. Vivek Murthy-az USA tiszti főorvosa- A közösség hatalma című könyvében olvastam egy számomra nagyon átfogó választ erre a kérdésre, amely így szól: “Az önmegismerés gondolata nem arról szól, hogy a tökéletesség fényében fürödjünk, hanem, hogy betekintést nyerjünk a belsőnkbe, és önelfogadásra tegyünk szert. Önmagunk ismerete nem követeli meg, hogy megoldjuk az összes problémánkat. Nem zárja ki a változást sem. Az önmegismerés nem mindent önmagára vonatkoztató vagy önimádó. A cél a természetes ösztöneink, érzéseink és magatartásunk őszinte vizsgálata. Ha megértjük, jobban áthatják a döntéseinket, ahelyett, hogy ütköznének velük. Továbbra is kellemetlennek érezhetjük a magatartásunk vagy személyiségünk bizonyos vonásait, de az öntudatosság segíthet, hogy konstruktív módot találjunk ennek a kényelmetlen érzésnek a kezelésére.”

2. Milyen részei, területei vannak?

Ha önismeretről beszélünk, független attól, hogy terápiás térben, vagy self-help könyvek által zajlik (ennek lehetnek hátulütői), végső soron az énképpel foglalkozunk, azaz az önmagunkról alkotott ismereteink összességével. A humanisztikus pszichológia 3 aspektusát különbözteti meg ennek.  Énkép az, ahogy én látom magam, idegenkép vagy más néven reálkép, ahogy engem látnak (mivel feltételezzük, hogy az emberek nagy átlaga egy reális képet tud alkotni rólunk, még, ha bizonyos részeink az ismeretlenben maradnak is előttük). A harmadik fogalom az énideál, amilyennek látni szeretném magam. Az önismereti út ezeknek a viszonyát rendezi egy olyan állandó fejlődési törekvéssé, ahol az önmagamról alkotott képem egyre jobban közelít a mások rólam alkotott képéhez, így egyre kevesebbszer kerülök olyan helyzetbe, melyet a pszichológia világa kognitív disszonanciának hív, azaz egyre kevesebbszer élek meg belső feszültséget azáltal, hogy máshogy vélekedek önmagamról, mint amit a környezetem visszajelez. Tehát egyre közelebb kerülök a valós önmagamhoz a bosszantó hibáimmal együtt, képes vagyok elfogadni magamat olyannak, amilyen valójában vagyok, és itt jön a csavar, innentől indulhat a változás. Ezt még a 60-as években fogalmazta meg nagyon frappánsan Carl Rogers, a személyközpontú módszer (amilyen szellemiségben én is képződtem) atyja, és nem mellesleg az összes pszichoterápiás iskola átvette Rogers által kidolgozott és alkalmazott úgynevezett nem specifikus hatótényezőket, mely rogersi hármasként híresült el. Ezt minden terápiás módszer a terapeuta alap attitűdjeként fogalmazza meg. Ezek az empátia, a feltétel nélküli elfogadás, és a hitelesség. Ezek olyan készségek, melyek az önismereti folyamat során meg tudnak szilárdulni, paradox mód rugalmasan formálva az énképet a fejlődés irányába. Ez jelenthet új konfliktuskezelési módot, de bármilyen más viselkedésváltozást, pl. a halogatás csökkenését, kevesebb szorongást. Jellegzetesen a sok energiát igénylő panaszok, tünetek helyét felváltja a világhoz való saját viszonyulásunk kifejezése. Megjelenik a kommunikációban is a felelősség felvállalásának képessége, azaz nem passzív elszenvedője, hanem aktív formálója vagyok az életemnek.     

3. Miért fontos az önismeret?

Itt térnék vissza az énideál fogalmához, amilyen lenni szeretnék. Szerencsés esetben saját képességeimhez mért vágyaim lesznek. Ideális esetben az énképem és az énideálom közelít egymáshoz, de sosem érnek össze, ez a kis különbség tud hajtóerőként funkcionálni, folyamatos fejlődésre ösztökélni. Tehát miért fontos az önismeret? Hogy meghatározzam a saját koordináta rendszeremet, amiben saját magamhoz mérten vagyok képes a fejlődésre.

4. Hogyan lehet elindulni az önismeret útján?

Számtalan módja van, személyiségfejlesztő tréningek, önsegítő csoportok, egyéni vagy csoportos terápiák a legkülönfélébb módszerekben elérhetőek. Szóval a lehetőségek száma végtelen, talán ez pont meg is nehezíti a döntést. Viszont van egy sokkal egyszerűbb útja is, számomra ez az irodalom, de ilyen még a túrázás, hegymászás, művészetek, bármi, ami megmozgatja az adott embert, ami kicsit nyitottabbá tesz, ahol lecsupaszítva találkozhatsz önmagaddal. Nem gondolom, hogy csak terápiás kapcsolatban lehet “helyes” önismereti tudást szerezni, de nagyon nem mindegy, hogy mentális egészségmegőrzés, vagy mentális zavarok kezelése a kiindulási pont.

5. Lehet az önismeret a kulcs a boldogsághoz?

Nem gondolom, hogy létezik olyan, hogy “a boldogság”, ha eléggé ismerem magam, de persze értem a kérdést. Mark Mansonnal értek egyet ebben a boldogság kérdésben, amit ő így fogalmaz meg: “A boldogság egyenlő a problémák megoldásával. A kulcsszó itt a “megoldás”. Ha megkerülöd a problémáidat, vagy úgy érzed, hogy nincsenek is problémáid, boldogtalanná teszed magad. Ha úgy érzed, hogy olyan problémáid vannak, amelyek megoldhatatlanok, ugyancsak boldogtalanná teszed magad. …A boldogsághoz kell valami, amit meg kell oldani. Vagyis a boldogság egyfajta tevékenység, nem olyasmi, amit tálcán hoznak elénk…Akkor leszünk igazán boldogok, ha megtaláljuk azokat a problémákat, amelyeknek örülünk, és amelyeket öröm megoldani.”

6. Mit gondolsz, az önismeret egy cél vagy egy eszköz egy probléma megoldásához?

Az önismeret, azaz a minél reálisabb önkép az, ami segít megtalálni  Mark Manson által említett flowt kiváltó problémamegoldást. Lehet eszközként meg önmagát erősítő célként is tekinteni rá, kinek, hogy tetszik, szerintem mindkettő igaz lehet.

7. Mi a kapcsolat az önbecsülés, az önértékelés és az önismeret között?

Az önértékelés a saját magamra adott reflexiókat jelenti, mely tulajdonságaimra, tetteimre, eredményeimre vonatkozik. Amikor az énképem és az énideálom szélsőségesen egybeesik, csak pozitív visszajelzéseket fogok tudni befogadni, ugyanez fordítva, amikor szélsőségesen nagy a távolság aközött, aki vagyok és aki lenni szeretnék, negatív önképről beszélhetünk. Míg az első túl magas önértékeléssel jár, utóbbinál alacsony az önértékelés, melyek szorongásos zavaroknál jellemzőek. Van egy sokat emlegetett személyiségzavar, mely az énideálizáció állapotát jelöli, de másodlagosan alakul ki, azaz az önkép alapvetően negatív, melyet kivetít másokra, a világra, és a saját önképe helyére az ideálizált kép kerül. Ez a nárcisztikus személyiségzavar. Az önértékelés fogalomköréhez csatolnám még az önbizalmat is, mely önmagamba vetett hit, mely azt jelzi, mennyire bízom a saját képességeimben, melynek mértéke többnyire szituációfüggő. Míg az önbecsülés mély, alapvető viszonyulást jelent önmagamhoz, a társaimhoz és a világhoz, mely a személyiség egészére vonatkozik. Megkülönböztethető külső és belső önbecsülés. A belső önbecsülés lényege, hogy önmagamban értékes vagyok, független a teljesítményeimtől, kudarcaimtól vagy sikereimtől, a külső önbecsülés esetében másoktól várjuk a személyünkre vonatkozó megerősítéseket. Mindkét forrásra szükségünk van az egészséges énszerveződéshez. Látható, hogy rokon fogalmak, melyek sokban átfedik, kiegészítik egymást, melyek ránk jellemző ismerete mind-mind segít abban, hogy egyre kevesebb vakfoltunk legyen az úgynevezett önismeretben.

8. Milyen problémákhoz vezethet az önismeret hiánya?

Többször az énképre hivatkoztam, itt se tudom megkerülni. Ahogy már volt róla szó, társas visszajelzéseken keresztül alakul ki az adott személy önmagáról alkotott hiedelemrendszere, az énképe. Nem mindegy, hogy milyen megerősítéseket kap a személyiségfejlődése során a gyermek. Ahol a környezet alapvetően negatív megerősítésekkel nevel, vagy folyamatos feltételekhez, teljesítményhez köti a szeretetet, ott nagyobb az esély a negatív önképre, mely aztán úgy torzítja a bejövő információt, hogy az énkép negatív maradjon. Mindnyájan egy szubjektív valóságban észleljük a körülöttünk lévő világot, ezt fenomenológiai mezőnek nevezi Rogers, ez a személyiségünk része, ezen keresztül futnak be az információk és a saját jelentéstartományunknak megfelelően értelmezzük azokat. Ha nagyon merev az énképünk, amit a legkifinomultabb elhárító mechanizmusokkal próbálunk védeni a változástól, az előbb-utóbb sok egyéb tényező megléte mellett a legkülönfélébb problémákhoz vezethet. A terápia abban segít, “hogy az egyén képes legyen eddig elhárított tapasztalatait is az énjébe integrálni”.

Nem az önismeret hiány feltétlen, amit hangsúlyoznék, hanem a valóság érzékelésünk torzulásai, melyek az önismereti hiátusokat persze tovább mélyítik, és a “vélt önmagunkat”, vagy “látszat önmagunkat “ megerősítik, számtalan konfliktus helyzetet teremtve intrapszichésen, illetve magunk és a környezetünk között is. 

9. Mi az, amit az emberek a leggyakrabban elrontanak az önismeret gyakorlása során?

A self-help könyvekre már utaltam, egyszerűen annyira sok önjelölt “konyhapszichológus/konyhaterapeuta” van, hogy nehéz hiteles forrásból informálódni, és még ha hiteles a forrás, akkor is könnyű félreértelmezni, vagy a saját hiedelem rendszerünkbe torz módon beépíteni a sok esetben amúgy hasznos tudnivalókat. Gyakori jelenség, mikor nem önmagunkkal való szembenézésre használunk egy-egy ilyen típusú ismeretelméleti könyvet, hanem kérlelhetetlen családi diagnosztákká válunk, finoman szólva sem segítve ezzel a családi együttműködést. Kétségtelen, hogy ez a legnehezebb része egy-egy konfliktusunknak, sérelmünknek, számtalan kapcsolati problémánknak, hogy a saját viszonyulásunkat ismerjük fel a helyzetben. Szerintem mindenkivel előfordult már, hogy tökéletesen és kimeríthetetlenül meg tudta fogalmazni mi a baj a másikkal, és persze minél inkább belendülünk a másik hibáztatásába, mi annál inkább a tehetetlen áldozat fényében fogjuk magunkat látni, holott valószínűleg nekünk is van sarunk. (Félreértések elkerülése végett általános emberi interakciókról és nem szélsőséges bántalmazó viszonyokról beszélek itt.) Amíg a másikon pörgök, lemaradok magamról. Lemaradok arról, hogy éppen, hogy érzem magam, mire lenne szükségem, és lemaradok ezek konstruktív kifejezéséről is. Végső soron egyre távolabb kerülünk a számunkra fontos másiktól.

10. Néhány, a mindennapok során alkalmazható módszer, amely segíti az önismeretet:

Amit nagyon tudok ajánlani az az erőszakmentes kommunikáció alapjainak elsajátítása. Dr. Marshall B. Rosenberg nevéhez fűződik, aki háborús konfliktus zónáktól kezdve számtalan helyen megfordult, ahol a gyűlölet, az ellenállás, a másik sztereotip megítélése volt a kiindulási pont. A szavak ablakok vagy falak című könyvben több ilyen kényes helyzetet is leír, illetve az általa kidolgozott 4 lépéses kommunikációs modellt ismerteti, mely valójában egy folyamatos önismereti munka egy kommunikációs keret mentén.

+1 Van olyan könyv, amelyet a témában ajánlanál

-Carl Rogers: Valakivé válni. A személyiség születése

-Philip Zimbardo: Pszichológia mindenkinek sorozata

-Erik Berne: Emberi játszmák

-Dr. Marshall B. Rosenberg: A szavak ablakok vagy falak

-Tringer lászló: A gyógyító beszélgetés

-Mark Manson: A “leszarom” rafinált művészete

-Hermann Hesse: Demian

-Hermann Hesse: A pusztai farkas

-Bármilyen szépirodalom képes önismeretünk fejlesztésére, az empátiánk, az elfogadásunk, nyitottságunk növelése által. Minél több életutat, sorsot, emberi gyarlóságot a maga teljes valójában képesek vagyunk befogadni, annál inkább tudjuk a saját életünkre vonatkozó helyzeteket is a maga sokszínűségében észlelni. Erre az egyik legalkalmasabb eszköz megítélésem szerint a szépirodalom.

Remélem számotokra is tartogatott hasznos információkat a cikk. Köszönöm innen is Bene Katicának a közreműködést és a lelkiismeretes munkát! Szép napot mindenkinek! :)